Nehéz jelen
Köszönök, tán csak illemből,
Legyen bárki az illető.
Nem fordul a világ velem.
Az idő is megállt nekem.
Jön egy kérdés: Hogy vagyok?
Boldogságtól olvadok.
Elhiszik, mert nem sejtik,
Lelkemben ez sem rejlik.
Nincs benne öröm.
Mi is a gyönyör?
Nem igazán tudom.
Végül elbukom.
Erős kéz, nedves szemek, erőteljes hangok.
Ettől még nehezebb ez, felnőtt ember vagyok.
Mégis egy angyal, aki megment a rossz vágytól.
Végig te maradsz az, ki bennem vakon lángol.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162021. január 12. 05:39
Tetszik a versed.
Szívvel olvastam.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
feri572021. január 11. 20:14
Nagyon szép reményversedhez Levente
2. Szívvel gratulálok
Feri
Kissimi212021. január 11. 19:59
Elgondolkodtató mégis csodás!
Csak így tovább!