Kósza szó
ürességből lesz, ahogyan a tél
lombját vesztve nem sóhajtozik,
csak néma akarással tépi lelkét,
ki már nem remél.
nem osztozhat kenyéren, csak morzsák
azok a pillanatok, mik kikezdték sorsát,
bőréhez dörgölődzik a hideg,
combjába bele-belemar még a vágy,
de többé meg nem éhezik,
úgy hiszem, ez a halál.
semmink nincs. a lélegzetek eladva
a felejtés miatt nem lakhatunk jól,
s hiába is képezzük azt a sok emléket,
ha számolatlan fekvő milliárd sír közt
nem mondják ki nevünk, mint kósza szót.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162021. január 12. 05:58
Szomorkás versed tetszik. Szívvel olvastam.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
feri572021. január 11. 20:26
Szomorú, szép alkotás Balázs
Első szívvel gratulálok
Feri