Vona Tibor

2020 karácsonya

Karácsonyeste van, fehéren szikrázik a csend,
De vajon rend van kint és idebent?
Megállt lám az idő, lásd, maszkot visel a tél,
S a szellem bár fél, de a lélek még hisz és remél...
Hitünk, mint ajándék, csomagokban a fa alatt,
Ki kéne már bontani hát, mert az élet közben halad...
Fogjuk egymás kezét, a szemekben könny csillog,
A fán is sok a dísz már, a fényfüzér is villog,
S az ének egy gyermekről szól, ki világot váltott,
De ami történik most, olyat még ő sem látott.
A ma gyermekei mára mi vagyunk itt lent,
Tehetetlenül figyel minket már az Úr is ott fent.
Nincs már túl sok dobás, de vajon értjük a tétet?
Csak egy utolsó nagy döntés kell, mely adná a létet.
Mert elgondolkozni ezeken mi sem jobb alkalom,
Mint az ünnep estéje és e mély, belső nyugalom.
Most lapozok hát egy nagyot, s a jobb időket várom,
Isten veled, gyarló világ, már a magam útját járom...