A vonat
Kemény katona kerget vonatot.
Kezében hord megannyi csomagot.
Csomagban csempész ezer emléket.
Magával húz ismert emberkéket.
Fejvesztve rohan, hátra nem is néz.
Homályba vész az érte nyúló kéz.
Csomagjából csordogál az emlék.
Hova az óriási sietség?
A vonat a vég! A föld vagy az ég...
Hiába siet, nem tudhatja még.
Fájdalom forró tüzében megég,
Hisz embert, emléket elhagyott rég.
A vonat nem vár, kegyetlen és rút!
Várni nem lehet, nem enged búcsút!
Száz szilánkra szórt a katonaszív,
Megsebzett lélek nagy csatákat vív.
Fut, rohan és szalad is, de minek,
Ha csatát nincs elmesélni kinek.
Csak a veterán emléke maradt,
Mely szemébe kínzó könnyet fakaszt!
Hibázni lehet, megbánni sosem késő!
De ne a megbánás legyen a legvégső!
Nagypapám elvesztése miatt készült. Üzenem mindenkinek, aki olvassa: "Hibázni mindig lehet, de a hibákat csak most javíthatod ki!" Addig legyél a szeretteiddel, amíg megteheted.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szakonyibence01(szerző)2021. január 10. 22:26
@520616: @1-9-7-0: @Leslie2016: Köszönöm szépen a kedves szavakat!
Leslie20162021. január 9. 09:31
Igy igaz.
Szívvel olvastam versed.
László
1-9-7-02021. január 8. 18:40
Szívszorító kiváló versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
5206162021. január 8. 16:56
Szomorú, mégis csodálatos alkotás. Szívet hagytam. Sándor
szakonyibence01(szerző)2021. január 8. 16:39
@Csendhangjai: Köszönöm szépen! Nagyra értékelem.
Csendhangjai2021. január 8. 14:01
Megható , ámde remek megemlékezésednél együttérző szívemet hagyom.
Klára
szakonyibence01(szerző)2021. január 8. 13:40
@amatorpike: Köszönöm szépen!
amatorpike2021. január 8. 13:40
Kedves Bence! Nagyon érdekes vers. Tetszett. Sok szeretettel gratulálok. Hedvig