Ezüst
Harminc ezüst,
Ennyit ér az élet,
S elillan, mint a füst,
Miként csurog véred.
Ez vár miránk,
Egyedül a halál;
Sebes s hegyes szilánk,
Mely mindig talál.
Aljas, gonosz,
Lankadatlan s szorgos,
Rengeteg kínt okoz,
Néha picit torkos.
Vigyázz, hogy élsz,
Már nincs túl sok időnk,
Tudom, mindig remélsz...
Viszont rövid jövőnk;
Sajnos innen
A végére látok.
Reményem nincsen,
Éltem egy átok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162021. január 5. 08:17
Tetszik a versed. Szívvel.
De legyél pozitívabb.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
princi2021. január 4. 22:48
Ilyen fiatal korod ellenére jól írsz, frappáns a szókincsed.
feri572021. január 4. 17:39
Nagyon szép alkotásod
Szívvel olvastam
Feri