Tamási Nándor

Üzemszerűen céltalan

Furcsa, mikor nem vagy rám hatással, mintha erősebb volnék,
egyenesebben járok, éberebb a tekintetem, olykor
azt hiszem, bármire képes vagyok.

De ha az agyvelőmben csak egy neuron is rád merészel gondolni,
mintha egy kénes kátrányt okádó,
de üzemszerűen működő gépbe be akarnának suvasztani
egy alkatrészt, amitől az üzemképtelenné válik.
Lassan elnémul, füstje megszűnik, és zajtalan figyel...

Azt, hogy miért váltak eggyé, a felesleg ugyanúgy nem tudja, akár a gép,
de a gép nem akar megválni tőle, pontosan tudja,
hogy diszfunkciójának ő az okozója, mégis magában tartaná egy kicsit még.

Végül pár napra rá kijön a szerelő, éktelenül szentségelni kezd,
hogy mi a nyavalyától került oda az a felesleges,
kisnyomású szelep.
Az okafogyott alkatrész jócskán megnehezíti a munkáját.
Mélyen benne ragadt a gép acélpitvarában.
A szerelő végül kitépi a szükségtelen darabot.
Megolajozza az illesztéseket,
aztán az precíz abortusz végeztével ráadja a gyújtást.

Lomhán megindulnak a masszív tárcsák,
és az agresszív moraj közepette beindulnak a csapott nyakú hengerek.
A gép úgy okádja magából a kátrányt,
mintha sosem vágyott volna másra...
Céltalan még mindig, de már üzemszerűen működik.