Téged
Százezerszer is elmondhatnám, mennyire vágyom rád,
Hogy hiányod az, ami leigáz.
Üresen tátongó, fekete lelkem megtöltöd,
Ezt a verset most számodra költöm.
Milliók lábnyoma pihen testemben,
Óriás Bandita tekintete a szememben.
Próbálhatom leírni eme érzelmeket,
De talán ez okozná a végzetemet.
Hogyan is élhettem jelenléted tudta nélkül?
Elindult a lavina, semmi sem állítja meg végül.
Patakzó könnyek, magasan égő lángok,
Elejétől fogva csak rád várok.
Érintésed nyomokat hagy megfáradt testemen,
Hamuból feltámadó énem kegyelem.
Könyörgöm, ne hagyd, hogy elvágódjak,
Hogy arctalan emberek közt lerázódjak.
A felszín felett megérintem a kezed,
Elkapod s majd húzol magam veled.
2020. október 11.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162020. december 27. 08:46
Szenvedélyes, kicsit szomorú vers.
Szívvel.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László
feri572020. december 26. 13:51
Szomorú, nagyon szép alkotás.
Szívvel olvastam.
Anna, nagy szeretettel látlak én is a versemnél.
Poéta Tisztelettel
Feri
gypodor2020. december 26. 13:42
Erős vers
Szeretettel
Gyuri