Vassné Hanesz Kata

Elmennék én...

Elmennék én a világvégére utánad,
csak ne lenne meg bennem az a múlt
árnyéka, az árnyék olyan, amit feledni
nem tudok, így hát jobb, ha itt maradok.
A rózsát, azt a piros rózsát feledni nem
tudom, akkor adtad nékem, elmentél az
utadon, nem mondtad azt sem, nem jössz
többé, csak a rózsa maradt meg nekem mindörökké.
Emlékkönyvbe tettem, ott van préselve,
de a könyvet ne venném kezembe, kezem
remeg, mikor kinyitom, mert azt a piros
rózsát látom ott.
Kidobni nem fogom, mert nagyon szeretem,
ha az emlék fáj is, a rózsa arról nem tehet,
maradjon hát csak velem, de az emlékeimet
megpróbálom, hátha feledem.