Kezemet nyújtom
Lelkemben a magány
Mint őszi köd szitál
A dér jege átkarolja
Megfáradt testemet
A vágyak parázsló fénye
Sodródik a csendben
Kezemet nyújtom
Nem talál.
2020. november 29.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2020. december 22. 15:25
Soraid mellé szívvel 💗 gratulálok.
Ilona🌲
Motta2020. december 20. 17:28
Szomorkás szép emlékezés.
szivvel olvastalak
Motta
Pflugerfefi2020. december 19. 10:19
Fàjdalom a köbön!
Szívet hagyok!
Feri.
Leslie20162020. december 19. 07:58
Remek vers.
Szívvel olvastam.
László
John-Bordas2020. december 18. 18:20
Az elhidegüles csendes orvenye,versed kitűnő,szivvel olvastam,ölel János
S.MikoAgnes2020. december 18. 17:28
Szomorúan szép versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel:
Ági
feri572020. december 18. 16:46
Nagyon szép alkotásod
Szívvel olvastam
Feri
virginas_andras2020. december 18. 16:31
ha valami elmúlt, jönni kell valami újnak...
van úgy, hogy megtaláljuk... s van úgy, hogy nem talál...
1. szívvel... András