Szeretnék egyszer melletted ébredni
Felébresztett a hajnal,
Érzem, hogy elhagyott az álom.
Magányomban te jutsz eszembe,
A te mosolyodat látom.
Vissza tudnék aludni,
Ha együtt lehetnék veled,
A zsigereimben érzem,
Hogy most mellettem a helyed.
De ez nem az a szerelem,
Nekünk nincsen közös ágyunk.
Melyben egymáshoz érhetünk,
Ha éppen arra vágyunk.
Itt ülök a nappaliban, csend van,
A kávémat is megittam,
És újra elolvasom a rímeket,
Amelyeket eddig megírtam.
Nem csinálok semmit,
Nincsen semmi dolgom,
Csak a szívemben ezt a
Bús vágyat hordom.
Nehéz teher ez.
Néha el sem bírom.
Egyedül, nélküled
A harcomat vívom.
Melletted ébredni
Elérhetetlennek tűnő álom.
Melyben önmagamat minden éjjel
Melletted találom.
Felébresztett a hajnal,
Te még alszol. Nélkülem.
Sajnos ez volt benne
Akkor, régen abban a két esküben.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162020. december 18. 06:11
Tetszik a versed.
Szívvel olvastam.
László
Any2020. december 17. 21:48
Szomorúan is szépséges vallomás a versed, gratulálok szívvel, szeretettel:
Andrea
feri572020. december 17. 19:37
Szomorú, szép alkotás
Első szívvel gratulálok
Feri