Reményvesztett
Elvarázsolt erdőben jártam
S láttam, szépségének nincsen párja.
Oh, kicsi, magányos fa, hozzá nem érhet fel,
Jelentéktelen semmi ilyet nem érdemel.
Valódi szépség vagy csak ámítás az egész?
Apró, kérges, korhadó, csenevész.
Tudja, nem szállhat velük versenybe soha,
Kegyetlenség, s mégis ez az ő sorsa,
Körbeveszi a sötét lombok árnyéka,
Ő csak a szellő felejthető játéka.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572020. december 16. 17:42
Szomorú, nagyon szép alkotás Bogi
Nagy Szívvel olvastam ❤️🌲.
Feri