A kereső fény
Édesen simogatott a fény,
És tőlem kedves mosolyt remélt,
De én könnyzivataromban áztam,
Lelkemben üvöltő hallgatás élt.
Kereste bennem a gyermeket,
Ki az öreg íróasztalon,
Ceruzás világokat teremtett,
Megannyi szertefoszlott nappalon.
Kereste az álmodó fiút,
Aki naponta sorra vette,
Milyenre festené a jövőt,
Ha egy csapásra felnőtt lenne.
Keresett egy elfeledett ízt,
A körfolyosók hangulatát,
Nagymamás féltő gondoskodást,
Eltűnt sütemények illatát.
A százéves udvar néma lett,
Drága lelkei elnyugodtak,
Én immáron férfivá értem,
S a boldog képek elszakadtak...
örökre...
Sóhajom egyszer majd csókot lehel
Áttetsző arcukra...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
nektarin(szerző)2009. november 18. 14:27
Kedves sunil! A gyermekkorom gyönyörű volt, s talán kicsit e vers által láthatóvá vált. Köszönöm hogy olvastál!:-)
sunil2009. november 18. 10:42
Meghatóan szép,kedves Nektarin.
Folytatom tovabb a sétát hangulatos szép verseid között
és nagyon örülök,hogy Velük lehetek...-:))
Szeretettel:sunil
Csillag52009. október 27. 15:02
Ahányszor olvasom a verseidet mindig találok benne valami új gondolatot, valami új érzést!
Tudod Tamás, nekem ezelőtt soha nem volt élményem körfolyosós házban. De pár hónapja jártam egy ilyenben és tényleg nagyon érdekes a hangulata. Én abban a házban nagyon jól éreztem magam!
nektarin(szerző)2009. október 25. 08:23
Köszönöm Maya, hogy olvastál. Ahogy telik az idő, az emlékek egyre többet jelentenek nekem :-) Lehet, hogy öregszem?:-)
mezeimarianna2009. október 25. 03:13
Remek vers,számomra gyönyörű emlékezés...Gratulálok!!!