Red

Tető

Itallal a kézben nézzük a várost.
Azt hinnéd, 30 méter, magadból látod,
de a köd mindent ellep,
csak a lámpák fénye üt át ezen.

Állunk és beszélgetünk a fagyban,
a kesztyűd és sálad már rajtam.
Hallgatom, hogy a jövődről beszélsz,
és kannás bort nyújtasz felém.

Telefonom rezeg a zsebemben.
Megint tőled jön az üzenet.
Megpróbálom begépelni a válaszom,
bár alig állok a lábamon.

Visszateszem a telefonom a zsebembe,
nekidőlök a korlátnak remegve.
Csak nézem a várost,
amiből semmit se látok...

Mindig eszembe jut a történet,
bár nem jelentenek semmit a történtek.
Te csak elém raktál egy tükröt,
és én pedig azóta előtte ülök...