Fájdalom...
Fájdalomban éltem, mikor magam körül
elvesztettem mindent, az életet, a nevetést,
porban hullott minden.
Nem tudtam, mi a bánat, mi a fájdalom,
akkor tudtam meg, igen, azon a fájdalmas
napon.
Elhagytak azok, kik az enyém voltak, sokáig
magamba roskadtam, az ég beborult, nem
volt fény a lelkemben.
Sötétségben éltem, viharfelhők voltak felettem,
fiatal voltam, igen, de ez volt az életem, szomorú
és rettenetes.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
vasskathy(szerző)2020. december 7. 06:10
köszönöm mindenkinek!
19512020. november 27. 18:14
Szomorú szép vers - szeretettel gratulálok!
Szívet hagyok érte!
vasskathy(szerző)2020. november 25. 19:08
Köszönöm mindenkinek!
kicsikincsem2020. november 25. 13:42
Szomorú... szívvel gratulálok..
Ilona
Motta2020. november 24. 19:24
Szomorú, szép emlékezés.
szivvel olvastalak
Motta
ditte1422020. november 24. 17:14
Drága Kata!
Nem tudni mi okozhatta ezt a nagy veszteséget, bizony fájdalmas olvasni is!
Nagyon nagy szomorú szívet hagyok, sok szeretettel:
Erzsébet
'' Sötétségben éltem, viharfelhők voltak felettem,
fiatal voltam, igen, de ez volt az életem, szomorú
és rettenetes.
Mama2222020. november 24. 16:08
Szomorú vers. Réka
Leslie20162020. november 24. 15:23
Szomorú versed szívvel olvastam.
László
feri572020. november 24. 14:18
Szomorú alkotás Kata
Nagy Szívvel olvastalak
Feri
John-Bordas2020. november 24. 13:44
Kata,ne szomorkodik,hidd el mindig minden úgy van jól ahogy van,versed remekül tükrözi mindezt,nagy szívvel olvastam,ölel János szeretettel