Kurucz Viktor

Törött szárny

Gyermekként láttam még az elsőt
Törött szárnnyal némán ijedten ült
Nem kellett sok és atyai tanácsra
Vettem magamhoz gondozásra

Hamar felépült beforrt a csontja
Láttam rajta nagy az ő gondja
Visszavágyott szabadon szállni
Nem akartam neki én útját állni

Követték még páran és mind elreppentek
Teltek az évek és én siheder lettem
Nem gyógyítottam akkor madárkákat
Emberek között más utakat jártam

Megértettem lassan mások is szállnak
Az emberek is ép szárnyakra vágynak
Nem tollas az övék és nem is angyalok
Magukba vettet hittel lesznek nagyok

Én aki gyerekként néztem ki tudja hányat
Sosem láttam még ennyi törött szárnyat
Nem tudja senki és még én se tudtam
Szavaimmal akkor sokat sínbe raktam

Hiszen elég az embernek ha rámutat valaki
Mindenkiben van mi büszkévé teheti
Hinni kell magában s nem szabad feledni
Tökéletes szárnyat kapott mindenki

Nem gyógyul úgy az emberek szárnya
De kinek sikerül mind magasba vágyna
Elfeledik néha volt sérült a szárnyuk
De a múltból tudom útjuk nem állom

Mosolyogva jutnak eszembe arcok
Mert nem dúlnak bennem már harcok
Megadta az élet hogy átadjam titkom
Gyermekeimnek szavam tanácsot adjon

Ha látod a szemekben az igazi vágyat
Gyógyíts meg te is minden törött szárnyat...