Szerző

Rónai Gabriella

Életkor: 39 év
Népszerűség: 22 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 155 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. november 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

feri57, S.MikoAgnes, 1 láthatatlan tagunk

Rónai Gabriella

Árulás

Veszteség, mely lerántja lelkem a mélybe, kialszik fényem szeretete.
Elgyengülök és nem látom, mindennek mi értelme.
Féltékenység? Bosszú? Karma?
Szeretetben és békében élni ki ne akarna?
Mikor továbblépsz, meghaladod saját árnyékod, és megbocsájtasz másoknak és magadnak,
el nem tudod képzelni, hogy bárki árthat neked, hisz ezt a szintet meghaladtad.
Én is voltam bűnös és átkozott,
de az Egység élménye feloldozott.
Kinek mennie kell, hadd menjen,
kinek maradnia, az itt legyen velem.
Megbocsájtom elsősorban magamnak, mit a múltban elkövettem,
és a mindent átható szeretet kegyelmez nekem.
Továbbra is van remény, út, jelek és nyomok,
melyet most így kell követnem.
Előbb vagy utóbb visszatérek az egységbe,
szívem, lelkem felszabadul a súlyok alól,
és energiám visszanyerem.
Mert odatartozom, hol mindenki egy,
és a jóság és szeretet, megbocsájtás és Elfogadás útja ez.
Megismerem és felismerem magam, és az illúzió fátylai leomlanak,
lelkem végre felszabadul, látásom kitisztul,
hamarosan újra kapcsolatba lépek
és minden megtisztul.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


r.gabriella(szerző)2020. november 3. 07:35

@donmaci: Köszönöm!

r.gabriella(szerző)2020. november 3. 07:34

@S.MikoAgnes: Igen. Köszönöm szépen!

r.gabriella(szerző)2020. november 3. 07:34

@feri57: Köszönöm!

donmaci2020. november 1. 13:45

Szomorú versedet szívvel olvastam: Józsi

S.MikoAgnes2020. november 1. 09:53

Igen, mindenekelőtt saját magunknak kell megbocsátanunk, el kell fogadnunk és szeretnünk kell magunkat minden gyengeségünkkel együtt!
Így indulhatunk el egy új, boldog kapcsolat felé.
Csodálattal, elismeréssel olvastam remek versed, kedves Gabriella!
Hatalmas szívet adok szeretettel:
Ági

feri572020. november 1. 09:34

Szomorú fájdalomversed Gabriella
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom