Szerző

Pusuma Mária

Életkor: 21 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 169 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. október 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Pusuma Mária

A szív, mely örökké fáj

Hosszú az az idő, mely elmúlik nélküled.
Évek telnek el, de még mindig fáj a lélek.
Szavaid talán bennem maradtak.
Fényképed előveszem s nézem újra.

Mécsesek, gyertyák, virágok a síron.
Szívem majd kiugrik, annyira fáj,
Hogy már csak sírodnál állhatok.
És itt már szólni is nagyon fáj.

Édesanyám, köszönöm teneked
Az életet, mit adtál nékem.
Bárcsak az idő velem lett volna,
S adott volna egy homokórát.

Melyet, ha le jár az idő, megfordítok.
S nem mész el a magas Mennyországba.
Szívem örökké fáj, ez nem szűnik.
Megtanulok továbbélni, de nem elfeledni.

Meggyújtom aranyló, hófehér mécsesem.
Keresztedre borulok, édesanyám.
Imámat néked ajánlom fel mindig.
Istenem, add, hogy boldog legyen.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


5367712020. október 28. 15:38

''Édesanyám, köszönöm teneked
Az életet, mit adtál nékem.
Bárcsak az idő velem lett volna,
S adott volna egy homokórát.''

Gyönyörűszép, meghitt emlékező sorok!
Szívvel.
József

feri572020. október 28. 15:25

Megható, szomorú gyászversed Mária
Első Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom