Hiányzol
Látod, megint hozzád írok,
pedig a galaxis úszó
szigetei közé nem jut el
a hangom, míg te ott ülsz a
kéklevelű fák között,
és hallgatod a szférák
zenéjét, én véres
könnyeket sírok az éjbe.
Riadt gyermekszívem
távolságokat ver,
és az elhamvadt illúziók
lepkejángjait már nem
szítja ez a messzeség,
feleslegesen van rajtam
néha a piros vagy a csinos.
A temetők dermedt
csendjét csak az égen
repülő madárhangok
verik föl, nedves köd
bugyolál körbe, s egy
árnyalak fekete teste
bekebelezni próbál,
te megvéded a lelkem
dajkáló Isteneddel.
Látod, megint rólad írok,
léted és halálod is
belém vésődött,
akár az ég kékje vagy
a sárguló levelek
rongyos melegsége.
A tél hamuszeme lassan
rám veti jeges
pillantását, ahogy az
idő vasfoga egyre nagyobb
falatokat mar belém.
Látod, megint hozzád írok,
ám ma velem sír az ég is,
és hiába küzdünk, hogy
összevarrjuk a szakadt
csatornákat.
Hiányzol...
2020.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szalokisanyi12021. szeptember 30. 14:31
Főhajtásom.
lorso2020. december 25. 20:08
Fájdalmas, szomorú sorok.
Zsolt
valosag2020. december 14. 18:38
Erikám, együttérzéssel olvastam szépen megírt versed
Baráti ölelésem: Szilvia
legland2020. november 11. 11:53
Nehéz megszólalni...gombócok gurultak a torkomba...
VaradyEndre2020. november 6. 09:01
Kedves Erika!
Szép ,szomorú versedre szívet adok.
Figyelőmbe vettelek.
Üdvözlettel:Endre
Nichi-ya2020. november 5. 20:45
Fájdalmas soraidat szívvel, szeretettel olvastam.
Mikijozsa2020. november 4. 11:35
szerelem szerelem mért nem termettél meg minden falevelén, őszinte sorok nagyon tetszett, nagyon megható szívvel szeretettel olvastam
tomorg2020. november 1. 13:21
Fájdalmas, szép sorokhoz
szeretettel gratulálok,
szívvel olvasva,
Gábor 33
ereri2020. október 30. 16:16
''léted és halálod is
belém vésődött,''
Őszinte soraidban benne az érzékeny, sebzett lelked minden fájdalma drága Erika! Együttérző, csendes-vigasztaló szívem hagyom mellettük - szeretettel, tisztelettel: E. E.
Barthal2020. október 30. 08:56
Katartikus alkotás!
Az ünnep pedig fokozza az érzéseket:
''...léted és halálod is
belém vésődött,
akár az ég kékje vagy
a sárguló levelek
rongyos melegsége.''
Az emlékezés mindig felszakítja a sebeket; versed egy hatalmas és fájdalmas kiáltás; felkavarja az olvasó lelkét is.
Szeretettel gratulálok: Ági
Metta2020. október 28. 18:29
Fájdalmasan szép!
Szívvel, szeretettel k!
Margit
Zsuzsa03022020. október 28. 17:51
Csodaszép verset írtál kedves Erika.
Szívvel, szeretettel olvastam:
Zsuzsa
editmoravetz2020. október 28. 17:28
Drága Erika!
Mélyen átérzem fájdalmas sóhajod - nehéz ezt a távolságot áthidalni - a hiány mindig ott lebeg keresve a megüresedett helyet.
Szeretettel gratulálok fájdalmasan szép versedhez!
Edit
szederfalu2020. október 28. 17:24
Annyira... Ilyet csak te tudsz írni. Akiben ennyi emlék és fájdalom van 💗
Ahita2020. október 28. 14:53
Drága Erikám, fájdalmában is gyönyörű a versed, és igazi élmény volt olvasni!:)
Ölellek szívvel, szeretettel: Éva
anci-ani2020. október 28. 13:52
Gyönyörű megható leveled, szép versed megérintett drága Erikám!
Szívvel, szeretettel olvastam:
Anci
Pera762020. október 28. 12:57
❤
Leslie20162020. október 28. 08:36
Nagyon megható, méltó megemlékezés.
Szivet adtam.
László
szalay2020. október 28. 00:18
Kedves Erika,meghatóan szép emlékezés,
gratulálok István (2o)
montor2020. október 27. 23:25
Erika, igazi lélekverset írtál, gyönyörű és megható.
Szeretettel, szívvel
Eszter
merleg662020. október 27. 22:15
Kedves Erika! Csodaszép ünnepi vallomásod szívvel és szeretettel olvastam: Gábor
lnagypet2020. október 27. 21:15
Erika,ez valami varázslatos szerelemidézés,az igaz az egyetlen
szeretett férfi szellemrajza,lenyűgöztél!
Szívvel: Z Nagy L
Martonpal2020. október 27. 19:55
Nagyon nagyon szép,megható.
Szívvel...attila
csillogo2020. október 27. 19:29
''akár az ég kékje vagy
a sárguló levelek
rongyos melegsége.
A tél hamuszeme lassan
rám veti jeges
pillantását, ahogy az
idő vasfoga egyre nagyobb
falatokat mar belém.''
💜
Szeretettel olvastam megható soraidat Erikám!
Evanna2020. október 27. 18:07
A hiány nem múlik el!
Szívvel olvastam - Evanna.
JohanAlexander2020. október 27. 17:09
Erika, nagy szívvel.
John-Bordas2020. október 27. 16:34
Ez csodálatos vers, nagyon szép és meghitt vers Erika, nagyon tetszett szívvel olvastam ölel János szeretettel
gypodor2020. október 27. 16:21
Riadt gyermekszívem
távolságokat ver,
és az elhamvadt illúziók
lepkejángjait már nem
szítja ez a messzeség,
Nagyon mély, lélekkel írt vers
10.
Gyuri
Filemon2020. október 27. 16:21
Szép
Kicsikinga2020. október 27. 15:14
A szívem maradék darabjai is összetörtek, amikor a blogodban olvastam, ezt GYÖNYÖRŰ VERSET, így most már azt sem tudom, hogy mit is mondhatnék.
sírok!
feri572020. október 27. 15:10
Szomorú fájdalomversed
Szívvel olvastam
Feri
Törölt tag2020. október 27. 14:50
Törölt hozzászólás.
Eci2020. október 27. 14:48
Drága Erika! Meghatóan gyönyörű versednél nagy szívet hagyok! Szeretettel Edit
TURIKARI682020. október 27. 14:39
Szívvel olvastam gratulálok versedhez Erika
Törölt tag2020. október 27. 14:32
Törölt hozzászólás.
pete572020. október 27. 14:12
''A tél hamuszeme lassan
rám veti jeges
pillantását, ahogy az
idő vasfoga egyre nagyobb
falatokat mar belém.''
Csendes együttérzéssel, elismeréssel hagyok szívet, kedves Erika!
Margit
rildi2020. október 27. 12:38
Drága Erikám, ritkán írsz, de akkor emlékezeteset...
''az elhamvadt illúziók
lepkejángjait már nem
szítja ez a messzeség,'' - különlegesen szép sorok...és lassan újra aktuálisak.
Felemelően szép versedet megnyugvás volt olvasni.
Szeretettel ölellek: Ildi