Szerző
Vers

A verset eddig 61 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. október 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (8)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Diószegi Judit

Tévhitek

Csitt! Hallgass, Kedves! A csend oldás.
Bőrödön bőröm édes kovász.
Szívdobbanásom érzem, megriaszt,
Ritmusa benned életet fakaszt.

Néma sötétben a fény szigetén
Összefonódunk csak te meg én.
Öröklét villan, s ha nincs bizalom,
Pillanatfotót mar a fájdalom.

Dermedő szív csupán testet keres,
Ideák mérgén foszlik az est.
A szeretet lángja rejtve marad,
Vak félelem maszkja vet diadalt.

Szerelem lombja a mélyig hajol,
Tavaszból téllé fázik valónk.
Tévhitek győznek a lelkek felett,
Elpusztítják mindazt, ami lehet.

2020. szeptember 24.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tomorg2020. október 23. 20:45

Kedves Judit..
Szomorú, de szépséges versed szívvel és szeretettel
olvastam...
Gábor 8

Akvila(szerző)2020. október 22. 09:08

@1-9-7-0: :-) ebből is tanulni lehet:-). Köszönöm szépen:-)

Akvila(szerző)2020. október 22. 09:05

@S.MikoAgnes: Köszönöm:-). Sajnos hiába a szikra, a jelek, ha valaki már nem bízik és tévhitekben él:-). Ez a fűzfaág elszáradt.

Akvila(szerző)2020. október 22. 09:03

@Katkamano:Nagyon szépen köszönöm:-) Kezdő szárnybontogatások:-)

Akvila(szerző)2020. október 22. 09:01

@John-Bordas: köszönöm:-). Hasonló volt a koncepció, csupán inkább a kezdetről szól a máshol megsebzett szívek már nem nyitottak a bizalomra még akkor sem, ha az bennük életet fakasztana, ezért eldobják a lehetőséget:-)

Akvila(szerző)2020. október 22. 08:59

@feri57: nagyon szépen köszönöm, figyelőmben vagy:-)

Akvila(szerző)2020. október 22. 08:58

@Leslie2016: Örülök, hogy elnyerte a tetszédes:-) köszönöm!

Akvila(szerző)2020. október 22. 08:57

@gypodor: Nagyon szépen köszönöm:-) Jól esik egy ilyen rutinos szerzőtől:-)

gypodor2020. október 18. 11:52

Csitt! Hallgass, Kedves! A csend oldás.
Bőrödön bőröm édes kovász.
Szívdobbanásom érzem, megriaszt,
Ritmusa benned életet fakaszt.

Szomorú, mégis van benne biztató gondolat
Tetszik a vers
Szívvel olvastalak
Gyuri

Leslie20162020. október 18. 09:10

Szomorkás szép versed nagy szívvel olvastam.
László

feri572020. október 18. 06:46

Szomorú, nagyon szép alkotásod megfogott, tetszik
Nagy Szívvel lett a kedvencem.
Judit, nagy szeretettel látlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri

John-Bordas2020. október 17. 21:14

Remekül megírt vers,így van amikor már a szívek kihultek még egyszer egyszer ágyba bújik a pár de már csak pár rutin mozdulat, mindkettő tudja ennek már nincs sok értelme, nagy szívvel gratulálok hozzá ölel János szeretettel

Katkamano2020. október 17. 21:11

Ez most nagyon szíven ütött, izgalmas kifejezések, őszinte mély érzelmek, amik épp nagyon érintenek...de ha nem így lenne, akkor is elképesztően finoman árnyalt és kifejező minden szavad!

S.MikoAgnes2020. október 17. 20:14

De kár,hogy egymás kovászaiból téllé fázott a valótok, ahogyan gyönyörű líraisággal írod!
Olyan jó olvasni a versed,bár számodra szomorú érzéseket jelent.
Nagy szívvel:
Ági

1-9-7-02020. október 17. 19:24

Szerelem lombja a mélyig hajol,
Tavaszból téllé fázik valónk.
Tévhitek győznek a lelkek felett,
Elpusztítják mindazt, ami lehet. ó milyen szomorú lett a vége pedig az elején azt hittem kategóriát tévesztettél szívszorító nagyon szép versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom