Szerző

Alex.cabeyo

Életkor: 29 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 188 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. október 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Alex.cabeyo

Nincs idő

Itt vagy.

Csak fogd meg a kezem, hogy többek lehessünk bárkinél,
ne eressz el, hogy kevesebbet sem érjél.
Lásd meg végre, hogy együtt szárnyalhassunk, zuhanj velem le a mélységes sötétbe,
felfelé ívelve az égbolton önmagunkat,
megkísérelve szárnyalj végre.

Soha ne engedd magadat önpusztítóvá tenni ellenük
sem ellenünk, sem magadért,
óvakodj idegen bántalmazók súlyos szavától, amint teheted,
mert amit ők akarnak, nem más, csak ami belőled egy lehelet.

Az utolsó, az utolsó lélegzet utolsó szavakkal könyörület
feléd és felém, magad felé örökké.
Bocsánat Érted, hogy ebből a semmiből lett a könyörületi véglet.
Bánts meg, bántsd meg magad, ne visszakozz, mondd, amit érzel,
akárhogy is fáj a tudat, hogy Te már nem tudsz senkit szeretni,
Neked is a véged egy mese lesz,
hát fogd fel, fogadd el, ennyi.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022020. október 13. 14:21

Elgondolkodtató vallomásodhoz
szívvel gratulálok:
Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom