koravén
hol üvölt és sír már a szél
a múló csend szürke testén.
hol akkor még színek szültek
mosolyt. most mereng az estén,
s kelve csak támaszt hiányol.
annyi mindent adózott ki
magából, ki tudja maradt
e, mit megtarthat. birtokol
már többet, mégis, mit arat,
nem ér fel. élte ingázó
hullámvasút végcél nélkül.
mondja, régen minden jobb volt?
oly sok minden nem is tűnt fel;
csak később lesz sötét a hold,
mégis szeme szép s vigyázó.
Szombathely, 2020.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Arvai_Emil2020. november 2. 19:09
Jó a vers! Gratulálok. Üdv: ÁE.
Callypso2020. október 29. 06:10
Elsőre megleptél a címmel, aztán a vers végére konstatáltam, hogy teljesen találóan tetted. Mély értelmű, remek alkotásodhoz sok szeretettel gratulálok! (:
Kipy(szerző)2020. október 24. 09:06
@feri57: @Motta: @Molnar-Jolan: @Leslie2016: @lantgyorgyi3: @M.Laurens:
Köszönöm látogatásotok.
M.Laurens2020. október 13. 20:17
Szívvel olvastalak, kedves Márk!
/ Miklós /
lantgyorgyi32020. október 12. 18:48
Már a címe is megnyerő, érdeklődést keltett bennem versed, szeretettel, szívvel olvastam.
POET ölelés Györgyi
Leslie20162020. október 12. 15:07
Tetszik a versed.
Szívvel olvastam.
László
Molnar-Jolan2020. október 12. 14:48
Koraérett vers.
Motta2020. október 12. 13:30
Szép élet versedet szivvel olvastam
Motta
feri572020. október 12. 12:48
Nagyon szép alkotás Márk
Nagy Szívvel gratulálok
Feri