Soha
hadd
hajtsam
fejem
válladra
kezed
tedd
a homlokomra
ölelj át
fázom
magamat
nem találom
félem
a nappalokat
félem
az éjszakát
kérlek
ölelj át
hogy érezzem
tested melegét
és higgyem
semmi se
téphet szét
se a valóban
se álmaimban
ébren álmodom
és álmodva
élem napjaim
megtapasztalva
hogy mi a kín
nem érted
nem értheted
mert soha
nem voltam
senki neked
2015.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
S.MikoAgnes2021. február 21. 06:50
Megrendítően kifejező!
Nagy szívvel gratulálok!
Szeretettel:
Ági
montor2020. október 7. 15:19
Szép!
Szívvel
Eszter
JohanAlexander2020. október 6. 07:05
Mária, szép búcsúversedhez,
szívet küldök.
CD57.sz2020. október 6. 05:28
Szomorú, szép soraidat
szívvel, szeretettel olvastam:
Klári
Pflugerfefi2020. október 5. 19:45
A fájdalom, remek versbe írva!
szívvel olvastalak!
Feri.
m.agnes2020. október 5. 19:08
Szép búcsúvers.
ditte1422020. október 5. 18:11
Drága Marika!
Lakonikus tömörségű versed, minden szavának súlya van, szomorú ,de nagyon szép, nagy szívem hagyom,
szeretettel, elismeréssel, együttérzéssel olvastalak:
Erzsébet
''megtapasztalva
hogy mi a kín
nem érted
mert soha
nem voltam
senki neked.''
5367712020. október 5. 17:52
Keserű búcsúvers, nagyon szépen írtad!
József
feri572020. október 5. 17:06
Szomorkás nagyon szép érzelmes versed Mária
Nagy Szívvel olvastam
Tisztelettel
Feri
Leslie20162020. október 5. 16:38
Nagy szív versedre.
László
Katkamano2020. október 5. 12:58
😔❤
rius(szerző)2020. október 5. 12:57
@kintkong10: ...köszönöm figyelmed..:-)
kintkong102020. október 5. 12:48
Ki-kibuggyan az emberből a fájdalom...néha okkal, máskor ok nélkül.
Versednél szívet hagyok. J.