Könnyeid
Hűvös éjszaka volt,
amikor utoljára láttalak.
A felhők mögött fénylett a Hold,
a sötétség eltakarta a gonosz árnyakat.
Egyedül a könnyeid csillogtak,
hiába töröltem le őket.
A tenyeremben tovasiklottak,
lassan eggyé szerveződtek.
Elérte egy a földet,
és visszavitt történeted elejére.
Láttam mindent körülötted,
hogy hogyan estél kétségbeesésbe.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Eleonora04(szerző)2020. október 2. 10:28
@gypodor: @Katkamano: Örülök, hogy tetszett! ❤️
Eleonora04(szerző)2020. október 2. 10:28
@feri57: @m.falvay: @John-Bordas: @donmaci: @Leslie2016: @536771: @lorso: Köszönöm szépen! ❤️
lorso2020. szeptember 30. 09:34
Kedves Zita!
Fájdalmadat átadod az olvasód felé. Szívvel olvastalak, figyelőmbe vettelek.
Üdvözlettel,
Zsolt
gypodor2020. szeptember 29. 12:06
Lélekig szól...
Gyuri
5367712020. szeptember 29. 10:57
Kedves Zita!
Remekül megírt vers, ami fájdalmasan is szép! Jól kiírtad magadból!
Szívet adva gratulálok!
József
Leslie20162020. szeptember 29. 05:41
Szomorkás versed szívet érdemel.
László
donmaci2020. szeptember 28. 23:45
Szomorú versedet szívvel olvastam. Józsi
John-Bordas2020. szeptember 28. 22:49
Komolyan jól megírt vers,tetszett és szívet is adtam hozza,ölel János
Katkamano2020. szeptember 28. 22:11
Szépek a képeid, őszinte a hangod. Megfogtál!❤
m.falvay2020. szeptember 28. 21:38
Szépen megírt bánatos történet .
Szívvel Miki
feri572020. szeptember 28. 18:19
Szomorú fájdalomversed Zita
Szívvel olvastam
Feri