Rajtad méz
Valami elromlott.
Valami fázik.
Az idő felbomlott,
visszapofázik.
Kiabál a múlt,
a jövő megfeszül,
álmosan, vadul
ablakodra vetül.
Majd egyszer hirtelen
fátyollá válik,
mint szegény nincstelen.
Nem ez, egy másik
tér, idő és világ
reszkető kézzel
részeket kivág
s bekeni mézzel.
Így már nemcsak édes:
ragadós a jelen...
Minden, ami mézes,
a másik felem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162020. szeptember 19. 10:09
Tetszik a versed. Szivet adtam rá.'
Figyelőmbe vettelek. Olvasód lettem.
Viszonlátogatásoddal megtisztelnél és figyelőd megköszönném.
Poet barátsággal.
László
5367712020. szeptember 18. 15:23
Nagyszerű vers! Szívet adtam.
József
feri572020. szeptember 18. 11:13
Nagyon szép fájdalom versed Csaba tetszik
Nagy Szívvel gratulálok
Kedves Csaba, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy szeretettel látlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri