Magam vagyok
Ha veled vagyok, mosolygok.
Nélküled a sarokban ülve sírok.
Mégis mi lehet ez?
Szerelem vagy betegség?
Egyszer felemészt az üresség,
Máskor érzelmek hada csap le rám.
Egyszer egésznek érzem magam,
Máskor nem tudom, a tükörből ki néz rám.
Mennyi vágy! Mennyi érzelem!
De aztán megint nézem két kezem:
Eltűnt, mit szorongattam annyira.
Itt maradtam megint. Egymagam.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162020. szeptember 15. 07:30
Szomorú őszinte versed szívvel olvastam.
László
feri572020. szeptember 14. 20:29
Szomorú, nagyon szép alkotás Henriett
Nagy Szívvel gratulálok
Szeretettel
Feri
5367712020. szeptember 14. 19:58
Keserű hangulatú, de nagyon szép, őszinte alkotás!
Szívet adtam.
József