Szerző

Pörnyi János

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 93 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. szeptember 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Pörnyi János

Ülök a tanyám előtt

Langyos nyárvégi, csodás őszi este
egy pohár borral a kezemben
ülök a tanyám előtt csendben
a múlton merengve. A lemenő Nap
bíborban, fénye lassan ellobban.

A madárdal már hallgat, csak a szél
danolgat, benne megtört lelkem dala,
életem hetven tavasza, mely bennem él.
Nincs már benne vad szenvedély,
emlékfény gyúlt már felette.

Szívem sok bánat gyötörte, hullt már
elég könnyem érte, lelkem bú keserítette,
csalódásból elég, lelkem vágya csak
csendes békesség; viszály, harag,
gyűlölet nem dúl lelkemben.

Elcsitulnak az álmok, nem gyötörnek
eszmék, sem ideálok. Szívemben sekély
vágy maradt: barátokkal egy üveg bor
mellett ülni a diófa alatt, beszélgetni a
múltról, elment barátokról, beteg világról.

Szekszárd, 2017. szeptember 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Leslie20162020. szeptember 3. 12:34

Nekem bejött a versed. Nagy szívvel olvastam.
Figyelőmbe vettelek. Olvasód lettem.
Viszonlátogatásoddal megtisztelnél és figyelőd megköszönném.
Poet barátsággal.
László

feri572020. szeptember 2. 17:44

Nagyon szép emlékezésversedhez János
Első Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom