Szerző
Vers

A verset eddig 1007 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. október 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Antóni Sándor

Búcsúzás

A Búcsúzás mindig nagyon fáj és nagyon nehéz,
Elszorul szívünk, könny szökik szemünk szögletén.
Nincs erre szó, nincs erre felelet,
Csak a mély gyász, mi körülvesz titeket.

Hosszú az út amely, most elvezet,
Felejteni téged soha többé nem lehet.
A végső búcsúzás, felejthetetlen, nagyon nehéz,
Szívünk, lelkünk mély gyászban ég.

Sok éveken át kezünket fogtad,
Minden bajunkat velünk megosztottad.
Ha bánat ért vigasztaltál minket,
Ezt soha-soha, nem felejtjük el néked.

Nem ölel át többé áldott két karod,
Soha többé nem láthatjuk segítő mosolyod.
Fájó szívvel most tőled búcsút veszünk,
De szívünkbe örökké veled leszünk.

Most, hogy tőled megtört szívvel elköszönünk,
Neked mindent, mindent megköszönünk.
Az út végtelen, de ott lesz örök nyugalom,
A jó Isten áldása vezessen utadon.

Lelkünk, mint fehér kendő leng utána,
Elfut a perc, az örök idő várja.
Tested, lelked fogadja örök nyugalom,
Vezessen utad hozzád, édes Jézusom.

2009. október 8.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2009. október 14. 04:39

Sajnálom!:(((

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom