Tárnok Noella

Keserű keringő

Két lépés előre, kettő vissza, hátra:
Táncunk belenyúlik a hűs éjszakába.
Túl közel vagy hozzám, aggasztóan közel,
Míg a magány csendje újra át nem ölel.

Hűvös hajnalokon édesek az álmok,
Még fehér ruhában alszanak a lányok.
Nem érti meg senki, mit súgok a Holdnak,
De oly fájdalmasan köszönt rám a holnap.

Gyakran rontottam, ha nem fogták a karom,
Mégis ordítottam, mennyire akarom.
Tovább kutattam más, biztos pontok után,
Néha csak a vállad érintettem puhán.

Tánc nélkül már egyre hosszabbak a napok,
Nem akarnak múlni a fázós hónapok.
Vontatott a szerda, de rosszabb a péntek,
Nem mozdulnak kötött ritmusra a léptek.

Hiába beszélek, nem ér el a hangom,
Akkor élem újra, mikor mélyen alszom,
De mit ér a péntek, és mit ér az álom,
Ha a ritmust benne többé nem találom?

Hiányzik a mozgás, hiányzik a dallam,
Hiányzik a tanács, hogy azt újra halljam,
Kihűlt a keringő, nem fogod a kezem,
Nem mozdulsz már többet az ütemre velem.

Idegenek lettünk, sosem voltunk társak,
Fakuló emlékek egyre jobban fájnak,
Mert minden nap látlak a folyosón menni,
De ez többet nem tud már boldoggá tenni.

Amíg voltak próbák, nagy örömmel vártam,
Néha idő előtt a teremben álltam,
Nincs rá szó, mennyire élveztem az órát,
Szlalomban futottam körbe a két bóját.

De ha most bemegyek, tudom már, hogy vége,
Nap többet nem ragyog fehéren az égre.
Nem lesz esti tánc már, nem lesz többet semmi,
Péntek este mi is haza fogunk menni.

Elfelejtünk mindent, vissza csendben megyünk,
Pedig vágynék rá, hogy újra együtt legyünk,
De tudom, nem lehet, tánc már nem lesz többé,
Talán emléke is így válik majd köddé.

Sajnáltam egy kicsit, ha elmentél tőlem,
Nem akartam soha, hogy mozdulj mellőlem,
De torkom száraz volt, hangom fájón néma,
Mindig bántam, hogyha nem volt közös téma.

Nem tudod még biztos, hogy mennyire féltem,
Pedig négy éven át keringőért éltem,
Akartam tanulni az egyetlent talán,
Amely közben soha nem emésztett magány.

Eltelik az év, és nem tekintünk hátra.
Ki gondol a nehéz vizsga után táncra?
De ha el is múlik, s nem tudok mit tenni,
Tudom, bele fogok lassan betegedni.