Szavak
Szabadon
Megérintett. Puha volt a keze. Barna szemeivel vigasztalt.
Szótlanul. Szavak nélkül. Hangtalan.
Csak nézett. Biztatott. Megnyugtatott.
Megérintett. Megrázott. Nem tudtam.
Nem akartam. Nem hittem. Elhittem.
Láttam. Hallottam, hogy mire gondol.
Velem lesz mindig, amíg csak élek.
Megérintett. Puha volt a keze.
Éjjel álmomban átölelt. Megint.
Nem álmodtam. Igaz volt, én tudom.
Nélküle már hallgatni sem tudok.
Csak fogd a kezem. Amíg lélegzem.
Örökké
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
delibab(szerző)2021. január 1. 16:47
Köszönöm
ereri2020. november 7. 15:03
De szééép! Gyönyörűen fogalmaztad meg, milyen az érzés, ami soha el nem múlik! Amit nem kell érteni, se elemezni, csak... megélni! Lenyűgözött ez az írásod, nagy-nagy szívem mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.
Kicsikinga2020. október 23. 10:15
Ez így szép!
delibab(szerző)2020. július 30. 21:04
Köszönöm!
feri572020. július 24. 06:40
Nagyon szép szeretetversed
3. Szívvel olvastam
Feri
Leslie20162020. július 24. 04:58
Tetszik. Nagy szív versedre.
László
Gaffer2020. július 24. 04:03
Versed első szívem vitte...