Te
A szívem és a lelkem
egyszerre dobban érted.
Lassan nem tudom,
mi az álom és a valóság.
Mert benned, mintha két világ
olvadna egybe.
Annyira szeretem, amikor
csak te meg én,
és új világot teremtünk.
Nem félek már semmitől,
csak a hiányod az, ami sírba kerget.
Nélküled egy perc egy évtized.
Veled egy óra egy perc.
Nem tudok betelni a
csókjaiddal, a hangoddal, a mosolyoddal.
Beléd betegedtem.
És csakis te szerelmed
a gyógyszer a fájdalmaimra.
Bárcsak örökre
tartana ez a játék és vágy.
Mi ketten örökre
egy felhőn táncolnánk át az életet.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Gaffer2020. július 22. 10:00
Örülök, hogy nálad jártam... (4)
Leslie20162020. július 19. 06:02
Bravó. Jó vers. Csak így tovább. Nagy szívvel olvastalak.
Szeretettel várlak én is a verseimnél.
Poet barátsággal.
László
feri572020. július 19. 05:44
Gyönyörű, nagyon szép alkotás
Első szívvel olvastam.
Nagy szeretettel várlak Dzsenifer én is a versemnél
Szeretettel és Tisztelettel
Feri