Látomás
Mikor üres lett sápadt testednek lénye,
s ahogy elhagyta gyönyörű szemedet a fénye,
én kiadtam neked összetört szívemet bérbe,
de Te lakbért sosem fizettél érte.
Az árnyékod átölel, s átölelt tegnap is,
követett engem, s követtem őt én is,
mint múló homály, szürke lesz minden,
már semmi más nem vagy, csak falfirka a ködben.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Zsuzsa03022020. június 17. 08:33
Különleges, nagyszerű versedet szívvel olvastam: Zsuzsa
'' mint múló homály, szürke lesz minden,
már semmi más nem vagy, csak falfirka a ködben.'
John-Bordas2020. június 15. 12:03
Jó vers,érdekes vers,asszociacoid remekül átjönnek,a 3 ik szivvel,ölel János
feri572020. június 15. 11:54
remek versedhez gratulálok
Feri
ditte1422020. június 15. 11:51
Kedves Alex!
Nagyon jó vers, megfogott!
Főként az utolsó 2 sor:
'' mint múló homály, szürke lesz minden,
már semmi más nem vagy, csak falfirka a ködben.''
Nagy szívet hagyok, szeretettel:
Erzsi néni