Egy vers nekem
Lelked mélyén csak a szemed szép,
Már akkor sem kellesz, ha szeretnél,
Most már nem várom, hogy keressél,
Csak annyi, ha mégis, már elkéstél,
Széttéptem a szíved, de te mégis állsz,
Azt mondtad, utálsz, de mást prédikálsz,
Fakulsz, látom már a vérhiányt,
Mondd, ha tényleg utálsz,
Lelked értem miért kiált?
Ne nyújtsd a kezedet, bennem elvesztél,
Ne gyere közel, valaki másnak hencegjél,
Nyelved harapd szét, legyél az, aki lehetnél,
És én eléd állok, mint tükörkép, kivé teremtél:
Halott tekintet, homályos arc vagyok,
Nem vagyok tied, csak emlék, aki itt hagyott,
Szeretet, ki egykor itt lakott,
Most már csak árnyék, vele együtt sírhatok,
Már nem vagyok az, akit te szerettél,
Hagyjál békén, ennyit szeretnék,
Engem legfeljebb magadban keressél,
Hisz ez az egész nem én vagyok, hanem benned én.
Valakitől nekem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Zsuzsa03022020. június 4. 07:25
Nagyszerű vers.
Szívvel olvastam.
Madárcsicsergős, szellőcirógatós, kellemes, békés napot kívánok:
Zsuzsa
feri572020. június 3. 11:30
Remek, nagyon szép szomorkás alkotásod tetszik
Nagy Szívvel gratulálok.
Szép verseid vannak Péter, örülök, hogy ide találtam
Péter, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet /remélem te is/
Nagy Elismeréssel várlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri