Szerző

Kispál Zoltán

Életkor: 41 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 433 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. szeptember 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kispál Zoltán

Köd

Mint alvilági lelkek
kétségbeesett sóhaja
Úgy üli meg az élőket
s betakar, ha bárkinek ez az óhaja

Könnyező fűszálak
és nyöszörgő ágvillák fölött
A következő pillanat
már reménytelenül megszökött

Csak a köd gomolyog
s ráülepszik mindenre, ami él
Az egyöntetű szürkeség
úgy érzed fokozatosan felemészt

Vinnyogó gallyakon
gubbaszt odafagyva egy madár
A tavaszt várja és
mérgesen átkozza önmagát

A föld sóhajtozik
megfosztva a kék égtől
Majd felborzolja magát
a feltámadó, hideg széltől

És a jelen megdermedt
ködbe fátyolozott szobránál
Keresi mindazt a köd
mi nem nagyobb önmagánál

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lujza1986062009. október 1. 08:29

Ez már nem is vers, ez egy kiforrott érzés, egy szavakkal festett hangulat. Nagyon jól sikerült, gratula!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom