Szerző
Németh Róbert

Németh Róbert

Életkor: 51 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 67 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. május 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Németh Róbert

Barátom

Egy napon majd ott állok Veletek,
Nézlek Benneteket és huncutul nevetek,
Ahogyan máskor is szoktam, csak úgy,
Mint aki éppen nagyot mutat Nektek.

Ti meg sírva álltok, mert még nem tudjátok,
Én már semmit sem, csak magatokat sajnáljátok,
A formát öltött pillanatot, mikor előhívtatok
Létérzésünket és az álmodó akaratot.

Jaj, megcsaltál, és üresen cseng minden,
Én meg a Tiéd voltam, mégis elmentem,
Most is hordozom az utat, gyertek,
Mindent megmutatok, ha van elég merszetek.

Mondd ezt még egyszer el, ha mered,
Mondd ki, és én már örökké ott leszek Benned,
Tedd meg, érezd és nézd, mutatom Neked,
Vagyok, aki maradok, és Érted ébresztgetlek.

De jaj Neked, ha nem hiszed el a szememet,
Ami mindenkor ott villog már Benned,
Neked jelez utat, és hitet el tervet,
Csak szeress és bármit megtehetsz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kelta3(szerző)2020. május 18. 05:59

Köszönöm szépen!

feri572020. május 17. 13:38

Nagyon szép alkotásod Róbert
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom