Profán fohász
Ember! Hallod, hogy sír a nagy tenger?
Földanyánk is dühös lesz ránk egyszer!
Mindent, ami rossz, kivet magából,
Sorsunk változó az Úr hangjától.
Száz pillangó álmommal szállt együtt.
Vad szélviharként, ahogy jött, eltűnt.
Óvj meg, Isten, ha szakad a felhő,
Jó tudni, mikor baj van, Ő eljő.
Áldjuk szívekbe rejtett malaszttal,
Méltassuk bűnbánón, szép szavakkal.
Ekkor végy le minket a keresztről,
Szebb élettel áldj meg kegyelemből!
Ez nem kevés, nem sok, éppen elég!
A vágy hegedűje új dalt zenél.
A változást bizakodva várjuk!
Holnapunkat reményteltnek látjuk.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572020. május 14. 17:44
Gyönyörű alkotásod József
6. Szívvel olvastam
Feri
5367712020. május 14. 17:35
Nagyszerű reményversed tetszett!
Szívet hagytam.
József
molnarne2020. május 14. 17:33
Nagyon jól megírt versed nagy szívet érdemel szeretettel gratulálok:ICA
princi2020. május 14. 15:34
Szép reményvers!
Örömmel olvastam.
Üdv,
M.
John-Bordas2020. május 14. 15:13
Szep verset hoztal olvasasra(3) ik szivvel jeloltem remek versedet olel Janos
Golo2020. május 14. 14:37
2. szívvel gratulálok: Radmila