Szerző

Csekk Tifani

Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 28 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. május 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Csekk Tifani

A nádas közt üldögél egy leány.
Reá nézek és ismerem is talán.
Éppoly szelíd, mint a ló, ki betört.
De látszik tekintetén, hogy megtört.

Le-lepillant a tó csendes felszínére.
Ez a leány is olyan volt egész életében.
Követ forgat kezeiben búsan, könnyezve.
Belehajítja s látja, az is süllyed rettegve.

Látja-e még a szép napsugarat vagy eget.
Nem tudja, hisz ő egy kavics, ki épp remeg.
Fodrozódik a víz, a lány könnyeire hasonlít.
Egy hideg kéz éri vállát, kicsit megugrik.

Hátrafordul s boldogság járja át szívét.
Oly rég érzett ilyet, oly rég volt ily szép.
Arca kisimul, akár a tó háborgó vizei.
Feláll s lassú léptekkel a fényt követi.

Évek után végre boldog, talán nevet is.
Sok fájdalom, bánat, magány búcsút int.
Párt talál, akár a kavics a tó saras fenekén.
E szerelem kiemelte, a csúf múltat feledvén.

Kézen fogva sétál, a tavat hátrahagyva.
Nem áll meg, de néha hátranéz halkan.
A tóra vakító fény vetül, madarak zenélnek.
Elmosolyog, aztán lassan eltűnik a fényekben.

Ám hamar minden sötétbe borul felette ismét.
A fiúra néz, kinek tekintete árulóvá vált imént,
még minden boldog volt, mostanra már fáj.
Elfordul a fiú, és mindenből szépen kihátrál.

A lány újra egyedül van, elhagyta mindenki.
Elered az eső, könnyei is lassan elseprik.
Visszaszalad a partra, majd földre rogy szépen.
Igaza volt a tónak, nincs olyan már, hogy kérlek.

Belenéz a vízbe, törött lelkét látja újra, újra.
Elhitte, hogy vége, de becsapták, már múltja
is ilyen, minden csak fájdalom, ez is most ilyen.
A tó fenekére néz, aztán csak kitör belőle, igen.

Az a fájdalom, csalódás, árverés, naivság jön.
Annyira unalmas, hogy mindig, állandóan lök
bele a mélységbe, de most talán nem állok ellen.
A tó vize összecsap felette, minden újra csendes.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. május 13. 17:53

Gyönyörű alkotásod megérintett, nagyon tetszik
Nagy Szívvel lett a kedvencem
Tifani, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy Elismeréssel várlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri

wolveren2020. május 13. 12:10

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

wolveren2020. május 13. 12:10

Szép vers! Így tovább! Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom