Kasza Zsuzsanna

Szívembe zártalak

Hiányzol

Itt vagy velem,
Mégsem fogod a kezem.
Összetörted a szívem,
Meghalok, úgy érzem.
Úgy hittem, ez többször nem történhet meg velem,
De tévedtem megint... úgy hiszem.

El sem tudod képzelni, mit érzek legbelül,
Azt mondják, idővel a fájdalom enyhül.
Sosem akarlak elfeledni Téged,
Talán nem tettem meg mindent Érted.

Hidd el, másképp csinálnék mindent, s úgy lenne, mint rég,
De lelkem rideg lett, oly fagyos, mint a jég.
Eljött a pillanat, mikor már tudhatom,
Szádat többé nem csókolhatom.

Sajnálom, hogy így lett vége, fáj nagyon,
Most is egyedül fekszem az ágyunkon.
Nem maradt más, csak sok szép emlék,
Annyira fáj! Szúr, hasít, belül teljesen széttép...!

Megint félek, nem tudom, mi vár rám,
Egyedül vagyok. Már te sem gondolsz rám.
Te voltál, ki megmutatta, milyen az igazi szeretet,
Az életedben már nem én játszom azt a szerepet.

Bár tudnád, mennyire sajnálom,
A szememben is látszik a fájdalom.
Minden nap akartam, hogy itt legyél,
Az ember általában párban él.

Egyetlen mosolyoddal elraboltad szívem,
Mikor rád gondolok, könnyezik a lelkem.
Könnyekkel küszködve írom ezt most Neked,
Remélem, tudod: milyen jó volt veled!

Elvesztem. Most már tudom jól.
Kiutat kell keresnem a fájdalomból.
Az egyik legszebb dolog vagy az életben,
Az, hogy találkoztunk, nem lehetett véletlen.

Nem akartam soha fájdalmat okozni Neked,
Tudom... velem nem volt tökéletes minden perced.
Igyekszem érzéseim elrejteni s visszafogni,
Annyira jó volna néha megcsókolni.

Szeretném, ha tudnád, én mindig itt leszek,
Ha bármi van, hívj! S azonnal megyek.
Olyan jó lenne megint úgy felébredni,
Szemed ragyogásában szerelmesen elrévedni.

Ha létezne a második esély az életben,
Nem látom már a lángot szemedben.
Talán semmit nem jelentek Neked,
De nekem a MINDENT jelentetted.

A világ összes nyelvén elmondanám: szeretlek, Édesem,
A pokol peremén is azt mondanám: csak Te kellesz Nekem.
Bár lehetnék én az, de tudom, már soha nem leszek,
Ki miatt ismét boldog lesz a reggeled, s érdemes lesz felkelned.