Hiányzol
Hiányod fájó, helye lett bennem.
Az éj perce reám csorog halkan.
Milyen sovány ma a Holdnak arca?
Ablakból nézem, miként fogy teste.
Sóhaj röppen, egyszer majd égig ér.
Fentről keresgél, és ha megtalál,
Rád repül, mint egy éhes sas-madár.
Lehet, hogy te engem szeretsz mégis?
Az érzés önzőn énemre támad.
Nem ad nyugtot és békét az emlék.
Az vagy nekem, mi lenni szeretnél,
Liliomfának hűsítő árnya.
Legyél só vagy barna héjú kenyér!
Hűsítő, vérpiros színű nedű.
Dal a szájon, pattogó ütemű,
Így maradj örökre csak az enyém!
A holnap eljön, és minden más lesz.
Egy valami ne változzon soha,
A kettőnk egybefonódott sorsa,
Hiszünk, remélünk, szeretünk: - Ámen!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Golo2020. május 6. 12:21
Hetedik szívet hagyom versednél: Radmila
molnarne2020. május 6. 12:00
Nagyon szépen megírt versedet szeretettel szívvel olvastam gratulálok:ICA
Törölt tag2020. május 6. 09:35
Törölt hozzászólás.
Metta2020. május 6. 07:32
Kedves József!
''A holnap eljön, és minden más lesz.
Egy valami ne változzon soha,
A kettőnk egybefonódott sorsa,
Hiszünk, remélünk, szeretünk: - Ámen!''
Szívvel,szeretettel gratulálok szép versedhez!
Margit
feri572020. május 5. 20:18
Nagyon szép reményversed József
Szívvel olvastam
Feri
John-Bordas2020. május 5. 19:51
Szep a versed, szivvel jeloltem olel Janos
merleg662020. május 5. 19:36
Kedves József!
A holnap eljön, és minden más lesz.
Egy valami ne változzon soha,
A kettőnk egybefonódott sorsa,
Hiszünk, remélünk, szeretünk: - Ámen!
Ámen! Remek versed szívvel és szeretettel olvastam: Gábor