Büszke
Nézd, apa, tudok járni!
Sokszor elestem, de megtanultam felállni.
Ha hívsz, már lábon megyek oda,
Habár járásom még bugyuta.
Büszke vagy rám, igaz?
Nézd, apa, egyedül vécézek!
Ilyen magasan ülni már nem félek,
Anya már nem kell, segítsen,
A nagydolgomat is egyedül végzem.
Büszke vagy rám, igaz?
Nézd, apa, pótkerék nélkül biciklizem!
Igaz, sok sebből vérzem,
Mert elestem párszor,
De a te lányod bátor!
Büszke vagy rám, igaz?
Nézd, apa, iskolába indulok!
Majd mindent megtanulok,
És csillagász lesz belőlem,
Minden csillagot megnézhetsz majd velem.
Büszke vagy rám, igaz?
Nézd, apa, középiskolás lettem!
Bejutottam a legjobb suliba a megyében.
Diáktanácsozom, önkénteskedem és képzésekre járok,
Hogy majd jobbá tehessem a világot.
Büszke vagy rám?
Nézd, apa, vezetővé váltam!
Meghálálom a bizalmat, amit kaptam,
És éjjel-nappal dolgozom a közösségért,
Rengeteg kudarc és csalódás ért,
De továbbmegyek, mert vezető vagyok,
És a világért én tenni akarok.
Büszke vagy?
Nézd, apa, büszke vagyok!
Mindent elérek, amit akarok,
Te nem vagy büszke, sosem voltál.
Mindent a fejemhez vágtál,
Csak mert azt akartam, hogy szeress.
Büszke?
Senki sem büszke rám,
Sem én, se a saját apám.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
smici2021. október 26. 19:31
Kedves Erika!
Szép, egyben szomorú. Sajnos már az elején éreztem, mi a vége. Talán, mert tudom, mit érzel. Olvasás közben úgy éreztem, mintha engem is beleírtál volna. Süt a fájdalom, az apai szeretet hiánya a versedből. De emeld fel a fejed, és legyél büszke magadra! Van mire.
Szeretettel ölellek: Andrea
Törölt tag2020. május 28. 14:33
Törölt hozzászólás.
Hok_Tar(szerző)2020. április 26. 11:05
@Lemoo: Hiába vagy idegen, mégis sokat jelent ez nekem. Köszönöm :))
Lemoo2020. április 26. 03:44
büszke vagyok rád!
Gloren2020. április 19. 21:07
Drága Erika!
Nagyon szép , megható, szívet érintő alkotás! Gratulálok Szívet 💗hagyva sok Szeretettel, örömteli szép tavaszi napokat kívánva jó Egészségben!
Törölt tag2020. április 15. 20:47
Törölt hozzászólás.
Katka692020. március 31. 17:21
Szomorú,de nagyon szép vers! Az én apám sem tudta rendesen kimutatni az érzéseit, vagy legalább is nem úgy,ahogy én szerettem volna. Őt az változtatta meg, mikor megszületett az unokája.
Szívvel, szeretettel gratulálok! Figyelőmbe vettelek!
Szeretettel: Katka
Hok_Tar(szerző)2020. március 31. 16:10
@John-Bordas: Köszönöm a bíztató szavakat!
John-Bordas2020. március 31. 14:08
Erika,már az elején sejtettem a tragédiát a végén,azért mert ismerem az életet.Sajnos sok apa képtelen érzéseit kifejezni gyermeke iránt,vagy éppen akar a feleségének is,több oka is lehet,de az most nem számít,tudom milyen fontos az apa szerepe( nemcsak az anyae)egy kislány életében,egész eletre meghatározható lehet,sajnos nem jó példát kaptál a férfi szerepről,de kérlek próbáld elfelejteni,és megbocsajtani is mert talán nem is tudta mit tesz,nézz előre,ne nézz a múltba mert az visszahuzhat oda ahol nem akarsz lenni,párod ha van keresd a megértő meleg szívű embert és ne a jóképű trogert,a 4 szivvel gratulalok versedhez szeretettel,ölel János
Leslie20162020. március 31. 10:02
Szép ugyanakkor szomorú vers.
Szívet érdemel. öröm volt itt járni. Élmény. Köszönöm.
Figyelőmbe vettelek. Örömmel látnálak én is a verseimnél. Poet barátsággal üdvözöllek.László.
donmaci2020. március 31. 09:45
Ütős versedet szívvel olvastam. Józsi
Bogsika2020. március 31. 09:16
Hú ez nagyon szívbe markoló,''kiáltás''! Lehet ,hogy büszke rád ,de valamiért bezárja magába ... Remélem így van ! Szívvel szeretettel és büszkeséggel olvastalak :Tünde