Szerző
Vers

A verset eddig 123 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Eva12, John-Bordas, Zsuzsa0302, 2 láthatatlan tagunk

Selmeczi Viktória

Miért nem kellettem

Újra fájón törnek rám fakó emlékképek,
nem sikerült kiirtani magamból Téged.
Álmomban váratlan megjelensz, és úgy félek,
mi jön ezután, ha nem engedlek el végleg?

Máig minden nap árnyékként kísértesz bennem,
könnyedén hagyom, mérgezd magaddal életem.
Hiszen oly nyilvánvaló, Te voltál mindenem,
de szellem vagy csupán, én így lettem nincstelen.

Hiányzol minden egyes nap, az összes percben.
Akkor is csak egy perc, és elvesztem szemedben,
Most mégis hiányoddal kínzol menthetetlen,
Veled lennék, mondd, neked miért nem kellettem?

2009. október 30., átírva: 2020. március 25.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2020. március 30. 13:29

Szép és fájdalmas versedet a (4) szivvel jelöltem,ölel János

donmaci2020. március 30. 10:37

Nagyon szépen versbe írtad érzelmedet! Szívvel olvastam Józsi

Zsuzsa03022020. március 30. 10:08

Torokszorító, fájdalommal, szomorúsággal teli szép versedhez szívvel gratulálok.
Kellemes, nyugodt békés, madárcsicsergős szép napot kívánok jó egészségben.
Szeretettel: Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom