Szerző
Vers

A verset eddig 40 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Szathmáry János

Bár lehetnék...

Vajh, ha lehetnék kőkemény!
Kit útján kísér az ős erény,
Kinek minden szava, mint mennydörgés,
Tépné a dobhártyát, szaggatná szerteszét!

Vajh, ha lehetnék én bátor, hős legény!
Folyton öntudatos, de mindig is szerény!
Vajh lehetnék nyugodt és üdvözült,
Egyik lehetnék a legelsők közül!

Vajh, ha lehetnék az egy, ki az élen megy!
Kinek szavát visszazengné a Tátra hegy,
Kinek a szava hallható és érthető,
Ki nem gyáva, de nem is törtető...

Vajon ülhetek-e fotelomban csak úgy lazán,
Mikor hív a kötelesség, harcra hív hazám?
Vajon kibújhatok-e folyton a felelősség alól,
Mikor minden magyar szív egy ritmusra dalol?

Vajon miért nem lehetek hangos, ha néma vagyok?
Kavarognak olykor bennem bús indulatok.
Mennék is, maradnék is a bánatba merülve.
A hazáért, szabadságért! Bármibe is kerülne!

Vajon miért is hoznám az áldozatot?
Az elfeledett népért, kit magára hagyott
A Teremtője, kitől csúful elfordult nemzete?
Sorsán aggódva könny szökik szemembe.

Vajon miért nem lehetek igazi, nagy költő?
Kinek szavát zenghetné a folyó, az erdő?
Kinek szavain a reményteli utókor felnő,
Gondolatai hatására a szép új világ eljő?

Vajon, lehetek-e valaha az az apa,
Kinek jól áll az ásó és jól áll a kapa,
Ha védeni, teremteni kell gyermeke jövőjét,
Hogy ne kelljen, átélje a bánat útvesztőjét?

Vajon lehetek neked bármikor az igaz és egy?
Mikor már minden csak van és csak egyre megy?
Mikor az érzelmeket már eluralja a sötét bánat,
Hogy hagytam elveszejteni szeretett hazámat?

Vajon lehetek-e valaha nyugodtan halott?
Dúdolná-e fülembe lágyan millió fagott,
Hogy volt értelme élni, volt is miért tenni,
A nehéz időkben mind embernek lenni?

Vajon, ha a szél hordja csupán poromat,
Lesz, ki átérzi majd ezt a pár soromat,
Lesz, kinek dobban még egy nagyot a szíve,
Ki előlép a csendből, bátran lép majd színre?

Vajon mikor tér tudatra a Magyar Isten népe?
Mikor rázza le már rozsdás láncát végre?
Mikor mondhatja majd büszkén újra népünk,
Hogy ez itt a mi hazánk! Ez a jussunk nékünk!

Vajon eljő-e még valaha, lesz-e még az a kor,
Mikor az ármányt hozó minden tettért meglakol?
Mikor a jónép magát igába hajtani nem hagyja,
Mert amiben most élünk, az emberségünk legalja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Szalaypoci2020. március 29. 19:47

Fogadd el önmagad ! Minden kérdésedre nem tudok válaszolni azt tudom ,hogy népünket mindig valaki piszkálta.... Remélem eljő az idő mikor rájönnek a nagyhatalmak ,hogy magyarra szüksége van e világnak !

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom