Szerző

Nagy János (Jean19570102)

Életkor: 63 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 47 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Nagy János (Jean19570102)

Tavaszi remény

Zsenge fűzfa ágán a rügy kipattan,
fényt hordoz az ég, forrót, mint a katlan,
álmodó napfényben a reggel ébred,
hamisan kacsint, mohó vággyal éltet.

Tavaszi remény a szélnek integet,
hálaadó imát mond, hogy itt lehet,
magasztos örömmel, hittel, lázasan
ölel körbe üde szívvel, gáncstalan.

Feledve már a tél szikrázó éle,
fagyos lelkektől mégis ideérve,
csordul a vízcsepp, mintha könny peregne,
harmat hull alá csendben megremegve.

Langyos hantok között lágy szellő kering,
bíznak a magok, élnek gyökereink,
napsugár a földre zöld mezőt terít,
álma arany, míg üzen, erőt merít.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom