Szerző

Jakab Balázs

Életkor: 30 év
Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 35 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 25.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Jakab Balázs

Az életem

Úgy kezdődött, megszülettem
nyolcvankilenc nyarán,
legalábbis ezt állítja
jó apám és anyám.
Merthogy ugye nem emlékszem,
lefoglalt a rivás,
a gügyögés, a hortyogás,
meg a tejciivás.

Aztán mikor nőni kezdtem,
s felébredt az agyam,
egyre inkább elkezdhettem
jól érezni magam.
Mióta az eszem tudom,
mindig volt egy tesóm,
együtt rágtuk át magunkat
tejbepapin, lecsón.

Ő az öcsém, és istenkém,
egymást mennyit nyúztuk!
Szánkónkat a porzó hóban
akadozva húztuk!
Drága Papi összerakta
nyaranta a sátrunk,
s csak mi ketten Révfülöpre
táborozni jártunk!

Máskor anya összeszedte
mindegyikünk cuccát,
és bevettük Füreden a
Deák Ferenc utcát!
Szentséges ég, hogy mondjam el,
nincsenek rá szavak,
hársfaillat, napfényfürdő,
nyájas, nyurga nyarak.

Volt egy tonna plüssállatunk,
egerek meg brekik,
egész kerek történetet
álmodtunk meg nekik.
Minden volt a városkánkban,
buszmegálló, kisbolt,
és a dínóm, úgy rémlik, hogy
polgármester is volt.

Aztán jött az iskola, és
ritkultak a csodák,
szögletes lett hirtelen az
addig kerek világ.
Elfogtak és felpeckelték
üres szókkal nyelvem,
s kalitkába száműzetett
szabad röptű lelkem.

Volt még fény a felhők között,
de már kicsit borult,
feddhetetlen nyakunk köré
időhurok szorult.
Mert hát mindig azt hajtották,
emlékszem a szókra:
"tanulj, gyerek, mert különben
sose viszed sokra!"

Éreztem már akkortájt, és
el is kezdtem hinni,
fontosabb a boldogságom,
minthogy sokra vinni.
Bárhogy is, e zsivány szellem
önképére farag,
s folyton kongó koponyámban
ott csengtek a szavak.

Amúgy persze minden hangját
élveztem e dalnak,
szerettem a matekórát
és az irodalmat.
Utóbbit, azt jól titkoltam,
ezer sebből vérzett,
de az ifjak agyveleje
nem Goethéhez érett.

Cseperedtem, nőttem, és már
nem csalhattak tőrbe,
vidám mosoly s jó barátok
vettek engem körbe.
Aztán bizony pont úgy, ahogy
elillan a pára,
szépen, lassan kiapadt a
csodák csacska tára.

Az utolsó olvasó is
bevágja a csicsit,
szóval, hogyha nem bánjátok,
tekerek egy kicsit.
Eliramlott gyorsan pár év,
rettegjetek cégek,
kezdődtek a szorgos-dolgos,
munkával telt évek.

Számítógép előtt ülök,
és gépelek vadul,
úgy nézek ki néha, mint egy
morcos mongol hadúr.
Színesek a betűk, és a
képernyő meg fehér,
én sem tudom, mit csinálok,
megkérdezni nem ér!

Lehetnék az, ki életét
idillire festi,
mondhatnám, hogy nem tört össze
szívem, meg ilyesmi.
Pedig persze történt egy s más,
kis dolgok, meg nagyok,
de már így is túl hosszú lesz,
ilyeneket hagyok.

Itt vagyok most, s ki tudhatja,
mit hoz majd a holnap,
rendeződik-e mesévé
milliónyi szótag.
Igazából mondhatnánk, hogy
megleltem a kincsem,
van itt minden, ami kellhet,
csak boldogság nincsen.

Annyi biztos, a lelkemet
hófehérre mostam,
s csodálatos jóemberek
vesznek körül mostan.
Hoznak napfényt, hogyha zuhog,
esőt, hogyha szárad,
s megkérdezik, mi bajom, ha
piciny pofim sápadt.

Igen, már csak Ő hiányzik,
és teljes az öröm,
ez irányú terveimet
elég bénán szövöm.
Megeshet, hogy icipicit
ezek után fura,
szemtől szemben nem igazán
vagyok a szó ura.

Jön-e bárki, aki egyszer
megtöri a csendet?
Aki lelkem káoszában
megleli a rendet?
Valaki, kit érdekel a
benn szunnyadó világ,
s jövőként fog tekinteni
előbb-utóbb miránk?

S lesz-e bátor annyira, hogy
nem várja a szavam,
önmagától és dalolva
üti át a falam.
S nem zavarja, hogy nekem a
mindenség is porond,
s élvezi, hogy szereti egy
eszeveszett bolond!

Budapest, 2020. február - március

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jakabbalu(szerző)2020. március 25. 21:49

@Motta: @m.falvay: Köszönöm :)

m.falvay2020. március 25. 20:15

Kedves humorral teli , bájos élet leírás .
Szívvel olvastalak .
Miki

Motta2020. március 25. 19:34

Igen, jön majd Valaki.
szivvel olvastalak
Motta

jakabbalu(szerző)2020. március 25. 17:34

@VaradyEndre: Köszönöm szépen! :)

VaradyEndre2020. március 25. 17:07

Érdekes életversedhez szívvel gratulálok.
Endre

jakabbalu(szerző)2020. március 25. 16:44

@feri57: @John-Bordas: @Katka69: @Eci: @Rai: Köszönöm szépen mindegyikőtöknek! :)

feri572020. március 25. 16:28

Gyönyörű életmű versed tetszik
Nagy Szívvel gratulálok
Feri

John-Bordas2020. március 25. 15:42

Az 5 ik szívet hagytam szórakoztató és remek versednel,ölel János

Katka692020. március 25. 14:42

Kedves Balázs!
Ötletes, humoros versed nagyon tetszik! Szívvel olvastalak, figyelőmbe vettelek.
Szeretettel: Katka

Eci2020. március 25. 13:28

Kedves Balázs! Nagyon bájos vers! Nagy szívet hagyok érte! Szeretettel Edit

Rai2020. március 25. 13:25

mozgalmas élet, szivvel olvastam!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom