Szerző
Tóth Martin

Tóth Martin

Életkor: 20 év
Népszerűség: 36 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 54 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Tóth Martin

Az őrület húrjai

Süket vagyok már a zenéhez.
De azért imádkozom egyszer,
Talán Te is megértesz.
Tudom, valaki vak a kottához.

Ha eljátszom a neved,
Mint az utolsó esélyed,
Többet költenék húrra,
Mint apró örömökre.

Vegyünk egy házat a tóparton,
Azzal meg tudom tenni, mit adtál,
De akár közösen, ketten is
Belefulladhatunk a magányba.

Azonos volna a kettő?
Az őrület és a bezártság,
Mint két szenvedő vad,
Elesett társaság.

A dal csak eddig tartott,
De a zene örök, a test öreg.
Közhelyek és mámorok,
Csak ámulok és bámulok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kitti.farkas2020. március 25. 11:50

Nagyon szép alkotásodhoz szívből gratulálok :D

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom