Szerző

Alex.cabeyo

Életkor: 25 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 58 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Alex.cabeyo

Illúzió

Kipusztult, üres városban élek egyes egymagamban,
minden fal fehér s csupasz, lényem bizarr és világtalan.
Mint egy hontalan kisgyermek, körülvesz a magány nyomora,
elhagyatott házak között egy bolyongó turista.

Leomlott lelkek, kőbe vésett ígéretek hadjáratában,
elnyomott szívek s fakó színek végtelen árnyékában
sétálva s szaladva egyszerre, mint elveszett kölyökkutya,
kifáradt testtel láttam meg arcod egy ablakban.

Fénytelen, értéktelen önmarcangolássá nőttem ki magam
telhetetlen, bíráskodó, önpusztító, rettenetes harcban.
Mámoros pillanatok közepette végzett káros agykontroll,
- basszus, megint beálltam, úgyhogy inkább elhúzok itthonról.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


alex.cabeyo(szerző)2020. március 27. 17:25

nagyon nagyon szépen köszönöm !!

Zsuzsa03022020. március 24. 09:32

Kitűnő sorsversedhez szívvel gratulálok.
Kellemes, nyugodt napot kívánok jó egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom