Szerző

Nagy Zoltán Ferenc (Nagy_Zoltan)

Életkor: 20 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 167 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Nagy Zoltán Ferenc (Nagy_Zoltan)

Vele soha

Nem olvasok benned, szemeidben veszek el,
ahogy mosolyod simogat, akár a vad tenger,
úgy innék belőled, kóstolnám puha ajkad,
lelkemet pihentetném gyengéden rajtad.

Vágyom minden percedre, elvenném azt tőled,
csak félek, többet soha nem hallanék felőled.
Eltűnnél, s hiányozna ez a kétes nemléted,
hogy nem halhatok Én már meg se érted.

Maradj hát elérhetetlen, tűnő boldogság,
maradjon ez az eddig oly ismeretlen fogság.
S majd feloldoz az örök magány szele,
mikor rájövök, hogy nem lehetek soha vele.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Rai2020. március 23. 11:34

remek alkotás, szivvel!

John-Bordas2020. március 23. 11:23

Remek verset írtál,kitűnő munka,a 2 szivvel olvastam,ölel János,baráti tanács,nincs mit vesztened,add elő erzeseidet,hátha ő is úgy érez mint te,hidd el a legtöbb ember így megy el a neki rendelt társ mellett,félelemből,

Törölt tag2020. március 23. 11:11

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom