Alvilágom
Glória a fejemen, de ördögszárnyaim vannak,
fent kéne lennem, de a lentiek akarnak.
Repülhetnék, de itt ragadtam,
én és a hazugságok egymagamban.
Fényt látok, de valami visszarántja kezem,
lezuhanok s megfürdök a méregben.
Készültek és vártak énrám,
ördögszárnyam van, és nem glóriám.
Ragyogok hát a pokol tüzében,
hagyom, hogy angyali mivoltom
a lángokban örökre szénné égjen.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2020. május 15. 08:27
Törölt hozzászólás.
Zsuzsa03022020. március 18. 11:25
Egyedi, nagyszerű versedhez szívvel gratulálok.
Madárcsicsergős szép napot kívánok jó egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa
John-Bordas2020. március 17. 15:38
Figyelovel és szivvel olvastam egyedien érdekes versedet,ölel János
ditte1422020. március 17. 14:54
ALEX!
Kitűnő vers!
Remekül ragadtad meg az emberben lévő kettősséget,
no és 25 évesen! Nagyon érzékletes és egyben katartikus is ez a szembesülés, szembenézés. De azért ne hagyd!!!
Nagyon nagy szívvel, elismeréssel, szeretettel gratulálok:
Erzsi néni
''Glória a fejemen, de ördögszárnyaim vannak,
fent kéne lennem, de a lentiek akarnak.
Repülhetnék, de itt ragadtam,
én és a hazugságok egymagamban.''