Szerző

Horváth Roland

Életkor: 21 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 135 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Horváth Roland

Merült

Fáradt bennem a szerelmes,
De az élet talán lesz oly kegyes,
Adhat valakit, kivel szabadon élek,
Akarok még érezni, de mégis félek,
A szellemnek lenne csak ez méreg.

Újra meg újra feleslegesen éreznék,
És az érzést megkérdőjeleznék,
Mégis sóvárog a lelkem egy másikért,
Akivel küzdhetünk közösen álmokért,
És ki mindig hozzám fordulhat vigaszért.

Nem akarok lenni senki talánja, és olyat szeretni,
Ki csak játszana, vagy nem tudná viszonozni,
De érzem, mégis lehet majd némi fényem
Valaki szívében, és érte újra leveszem
A megrepedt, bezúzott, rozsdás vértem.

Bízom az élet furcsa időzítőjében,
Lesz valaki a jövő homályos képében,
Ki a nap végén nyakamba fog ugrani,
Duna-partján fog velem meghitten sétálni,
És lesz majd kivel szoba közepén lassúzni.

2020. március 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022020. március 13. 16:46

Remek versedhez szívvel gratulálok.
Kellemes délutánt kívánok jó egészségben, békességben.

Szeretettel: Zsuzsa

John-Bordas2020. március 12. 18:26

Első szívet hagytam szép versednel,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom