Szerző
Vers

A verset eddig 366 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Gönczy Lívia Zsuzsanna

Halott

Egy fáradt, boldog mosoly,
Búcsú, végítélet,
Virágba borult
Temetők,
S a márványba vésett névnek
Birtokosát szeretők,
Volt feleségek
Együtt siratják.
Vörös rózsa, nárcisz, tulipán
És könnyek,
Utolsó szavak az ajkakon, a szán
Még ott csüngnek.
A gyászmenet ruhája oly sötét,
Hogy nemcsak halálát siratják,
Az egész életét.
Fiatalon távozott,
De látom, nagy erővel élt
Az az átkozott...
Mint minden jó, gyorsan véget ért.
És mint minden ember,
Csak fájdalmat hagyott,
Ezer repedést,
Pedig szíve már nem vert,
Csak egy halott...
Mégis fáj tőle a nevetés.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. március 12. 18:13

Szomorú, gyász versed átéreztem
Szívvel ,szeretettel olvastam.
Kedves Lívia, nagy szeretettel meghívlak az új versemhez
Nagy elismeréssel, tisztelettel várlak
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom