Szerző
Hornya Attila

Hornya Attila

Életkor: 31 év
Népszerűség: 34 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 808 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. szeptember 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Hornya Attila

Elfeledve

Hazám romjai alatt, rügyeznek a virágok,
a fa adja az életet, mégsem gondozod!
Csak rémülten vársz, hogy történjen valami,
Te drága jó magyar ember neked kell lépni!
Te drága jó ország, ki oly sok mindent megéltél,
A szultán láncaitól rengeteget szenvedtél.
Fényes német bakancsok szelték át a határt,
elrabolva földünkről, sok gyermeket és anyát!
Az orosz egyenruhák a szabadságot ígérték,
ötvenhatos zászlóinkat, a gödörbe elégették!
- Isten legyen velünk! - Súgták hát az anyák,
- Óvja meg a gyermekünk! - Tovább mondogatták.

Felnőttek a gyermekek, s a rendszerből kiszaladtak,
a szabadság szent földjén vidáman játszottak,
elfeledve mindent: a kultúrát, az Istent,
a házasság szent köteléke, a kút mélyén elveszett.
A tengernyi időt, a köd már rég elnyelte,
alkotnod kell magyar! Ne várj tétlenkedve!
Mert eljöhet az idő, mikor neked kell majd gondoznod
a föld mélyéből feltörő apró virágot.

Gyönyörű tájainkat, az urak csonkították,
mégis egy a vérünk, s ne keresd az okát!
Egy a magyar, egy az osztrák, egy a román, egy a szlovák,
egy a szerb, és egy a horvát, mindenki egy nomád
Őstől származik, aki bedobta a hálóját
önzetlenül segített, és szétosztotta a lakomát.
Fojtsuk hát el örökre, a gyűlöletnek szavát,
a falat áttörve, tüntessük el a határt!

Petőfi és Kossuth szobra széttörve fekszik,
Széchenyinek hídja a ködben eltűnik.
Deák ellenállása, a tüntetéssé lett,
Kölcseynek himnuszát, ellepi a szürkület.
Ki lesz aki megtanítja gyermekeinket?
Ne tétlenkedj magyar, Inkább cselekedj!

2009. szeptember 13.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Justice2010. április 15. 22:22

Attila!
Senki sem hibátlan és pont ezért, mindenkit önmagához képest kell értékelni. A kezdeti versek ismerete azért jó kiinduló alap, mert van mihez viszonyítani és látni, ha valaki fejlődik. Ennél a versednél csak példának szántam, azt alább leírtakat és fontos, hogy higgy magadban. A téma és megfogalmazásod java jó, csak mivel nem ''munkának'' fogtad fel az alkotást (pedig lehet annyira fárasztó, mire megszületik a mű), nem dolgoztad ki a részleteket. Ez nem is baj egy amatőr versíró oldalon, de ha időt és energiát szánsz rá, lehet jobb, mert soraidban benne, s benned van a lehetőség. Nem beszélve arról, hogy a fiatalságod is melletted szól, lévén hogy van még időd fejlődni és gyarapítani széleskörű ismereteid. Üdvözlettel: János

ha(szerző)2010. április 15. 21:07

Amikor legelőször elkezdtem verset írni, akkor még bele sem gondoltam, hogy ezt milyen nehéz is csinálni, és mennyi mindenre figyelni kell.
Persze ez mára valamennyit fejlődött, de még mindig hibázgatok.
A gyakran előforduló hibáimra már néhányan figyelmeztettek, és remélem, hogy még lesznek ilyenek!
Köszönöm a kritikát!

Justice2010. április 15. 17:47

Szia Attila! A cím nem kevésbé utal a versedre, mint az általad kifejezni kívánt témára. Érdekes hogy nem szóltak még hozzá(d), pedig lehet belőle építkezni (mármint, neked tapasztalat a kritika, ha nem bánod :-) Figyelj. Van az úgy, hogy kezdetben nem a megfelelő szavakat találja meg az ember, (utólag látom, hogy én is melléfogok néha), de itt pl. az első sorra nem passzol a második, (virágok-ra kézenfekvő rímpár a világok, mert utalsz több nemzetre is később, de hogy kerüld a ragrímeket, virág-világ. Így, ha a ''Hazám romjai alatt'' gondolatiságát követjük és a világ-ig (ha nem is a világvégéig, csak a második sor végére :-) akarunk eljutni, másabb köztes megoldás kell egy fánál. Talán azért is mert az életet a kenyér (nővényi megfelelője a búza) adja.
Tehát nekem az első-két sorodban megbújó (tartalmi) lehetőség:
''Honom romjai alatt, gyéren nyíló virág
aranyló, ringó búzatenger, rég letűnt világ.''
Ezzel is kifejezed, hogy parlagon hagyják a szántót, ahogy írtad: ''mégsem gondozod'' (hogy mi okból van így, arra kitérhetsz később). A negyedik sor ok. de nem rímel jól a harmadikra, viszont a szavak felcserélésével soron belüli párt kapunk:
''Te drága jó magyar ember, lépni neked kell!'' Szép felszólítás a tettre.
Mivel így szabadon gazdálkodhatsz a harmadik sor adta lehetőséggel, meghagyva a meglévőt, vagy az új nézőpont szerint formálhatod, mert ez is csak anyag, mint mi emberek.
Nálam a feleségem, Ildikó az aki elsőként moderál.
Sokszor kérem, hogy jelezze egy-egy születő versemnél, ha lát benne oda nem illőt (szóismétlések, pontatlanság, fölösleges névelők és kötőszavak: a, az, de, mint...stb. így lehúzásra kerülnek), mert gyakran a kevesebb több.
Ha gondolod hogy érdemes, csiszold fényesebbre soraid, mert a gondolat már ragyog.
Szerintem megérné a munkát. Gratulál üdvözlettel: János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom